Több millió stock kép mindenkinek, már 48 forinttól!
Hívja képviselőnket, magyarul!
+36 30 844 0761 | hungary@123rf.com

Fotó: 123RF/Hajnal Péter

Miért és mikor határoztad el, hogy grafikus leszel? Emlékszel-e olyanra, hogy valami, vagy valaki inspirációja hatására választottad ezt az utat?

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (mai Budapesti Metropolitan Egyetem) Média Design szakán 2011-ben kezdtem el tanulni a média különböző szegmenseiről. A szak nem specializált, hanem egy teljesen átfogó képet adott erről a színes világról, én pedig kiválaszthattam, hogy mi is az, ami érdekel. Összvissz 13-an voltunk, de mindenki másban volt jó, és mindenki megkapta azt a lehetőséget, hogy abba az irányba induljon el, amibe szeretne. Így választottam én a 2D-s grafika, a stock illusztráció, és a realisztikus vektoros ábrázolás világát.

Egyik csoporttársam, Gerencsér Tamás hatására fogtam bele én is a „stockozásba”, mondhatjuk, hogy ő volt az, aki miatt már a főiskola alatt elkezdtem dolgozni, autodidakta módon tanulni és minél több képet gyártani, ami minőségben is meg kellett, hogy feleljen az ügynökségek elvárásainak. Amikor 2014-ben végeztem, már egy viszonylag nagy portfólióval rendelkeztem.

Illusztráció: Bálint Sebestyén

Volt-e olyan személy, akit mesterednek nevezel? Milyen fontosabb állomásai voltak az útnak, hogy grafikus legyél?

Az egész azzal kezdődött, hogy érettségi előtt dönteni kellett, hogy milyen irányba menjek tovább. A művészet, mint alkotás mindig is érdekelt, de a rajzórákkal sosem tudtam mit kezdeni. Üresnek és értelmetlennek tartottam, mert érdemi készségfejlesztés nem zajlott sem az általánosban sem gimiben. Nem voltak igazán kimagasló eredményeim a főbb tárgyakból, így egyik osztálytársnőm ajánlotta a Budapesti Szolgáltató- és Kézművesipari Szakképző Iskola Fényképész szakát. Itt két év alatt magamba szívtam olyan fontos látásmódokat, képszerkesztési irányelveket, melyekből kicsírázhatott a vágy, hogy később a grafika irányába indulhassak.

Úgy gondolom, hogy manapság, amikor szinte mindenki, aki szellemi munkát végez, a gép előtt ül és netezik, nehéz megnevezni egyetlen személyt, akit a mesterének nevezhet. Főleg azért, mert rengeteg behatás éri az embert, és ezekből gyúrja össze, szűri át azokat a fontos dolgokat, amik később a segítségére lesznek a tervezésben. Természetesen minden tanáromnak hálás vagyok, aki valaha is tanított, de azt hiszem az is ugyan olyan értékes, aki csak egy, de nagyon fontos dolgot tanított meg.

 Fotó: 123RF/Hajnal Péter

Van-e olyan alkotás, esetleg elismerés, amire különösen büszke vagy?

A 2013-as ARC pályázaton indultam először, de rögtön egy minibotránnyal kezdtem, amit még az Index is lehozott. Eszembe jutott, hogy az akkor kirobbanó trafikmutyi tündöklésében kellene létrehozni valami frappáns képet a kiállításra. Így pedig a Coca Cola „Neked is egy…” termékkampányával ötvözve született meg a „Neked is egy trafik, haver” plakát. Természetesen piros lett, és elég egyértelműen a legnagyobb kólás cég imidzséből merített. Ezt nem is lehetett volna letagadni, nem is akartuk, viszont amikor a Coca Cola megtudta, még a kiállítás előtt leszedette a már kinyomtatott óriásplakátot, és nem engedte a további felhasználást. Így persze még nagyobb felhajtást kapott a dolog, mint ha csak simán hagyták volna a dolgot. Az Indexre kikerülve pedig már egyértelműen sok ezer emberhez eljuthatott a kép. Máig nem tudom eldönteni, hogy büszke legyek-e erre, vagy letagadjam, mert semmiképpen sem rossz szándék vezérelt, sőt. Mindenesetre ez egy jó példa arra, hogy annak ellenére, hogy ez egy olyan kiállítás, ami a szókimondó stílusáról ismert, a nagy cégekkel, és a szerzői joggal nem érdemes viccelni.

Illusztráció: Bálint Sebestyén

Milyen szoftverekkel szeretsz leginkább dolgozni?

Mint a legtöbb grafikus, én is az Adobe Illustratort preferálom, már csak azért is, mert abszolút sokrétű, könnyen tanulható és például a Photoshoppal is átjárható. Nemrégiben el is kezdtem tanítani a szoftver használatát kezdők, és haladók számára, és a visszajelzések alapján valóban nem nehéz megtanulni, csupán időigényes, míg az ember ráérez, hogyan is működik. Utána viszont nagyszerű dolgokra lehet vele képes.

Más hasonló programra nincsen is szükségem, mert az Adobe programok a vezetők grafikai és képszerkesztési téren. Folyton fejlődik, és lépést tart az igényekkel. E mellett természetesen, ha bitmapes képről van szó, akkor én is Photoshopot használok és ez a két program együtt olyan hatalmas területet fed le, ami minden más programot kiszorít az adott szegmensben. Természetesen, ha 3D-ről vagy animációról van szó, az teljesen más, de abba a későbbiekben szeretnék beletanulni.

 Mely terület az igazi erősséged, amelyet magas szintre sikerült fejlesztened az elmúlt években?

Mivel jelenleg minden erőforrásommal a stock grafikák oldalát erősítem, így a főiskola óta eltelt években a realisztikusabb, élethűbb rajzok kidolgozásában fejlődtem a legtöbbet. Sokan csodálkoznak, hogy minek töltök annyi időt csupán egy kép megrajzolásával, amikor egyértelműen mennyiséget kell termelni, mivel a minőség sokszor másodlagos – a stock oldalakon. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy akkor miért vagyok grafikus, ha nem rajzolhatok jót. Egyrészt jól mutat a portfólióban, másrészt ez is egy kihívás, amit ha nem tudok teljesíteni elsőre, akkor keresek más utat, hogy megvalósíthassam. Harmadrészt pedig sokan nem látják, de aki ilyen – realisztikusabb – irányba indul el, annak csak kicsit kell hozzátenni az adott képhez, hogy még jobb legyen. Mindig finomítani, csiszolgatni, több részletet hozzáadni. Ebben egyébként sokat segített a fotós látásmódom is. Tanultam fényelést, és képszerkesztési alapelveket is, ezek pedig szépen kiegészítik, és segítik a munkámat.

Ha kell, tudok egyszerű, letisztult, vintage, art deco, vagy akár klasszicista stílusban is dolgozni, de a mai igényeknek megfelelően ilyen megbízás ritkán érkezik. Minden versenyben áll mindennel, és mindneki a menő, divatos stílust akarja, ezért abban kell jónak lenni.

Az érdekes a dologban, hogy nem használhatunk minden effektet, és plugint a vektoros képeknél, mert a feltöltésnek kompatibilisnek kell lennie az előző verziókkal, ahol még nem szerepeltek azok a könnyítések, amik manapság már igen. Erre persze a felhasználók miatt van szükség, de ebben a nehezített menetben kell megfelelni. Természetesen a világon mindent meg lehet szokni. Egy-egy programot ezer ember ezerféleképpen használ, mert egy feladat kreatívan 3-4 módszerrel is megoldható.
Természetesen egyéni megrendelésnél más a helyzet, és semmi nem mehet a minőség rovására.

Specializáció vagy generalizáció? Melyikben hiszel inkább?

Én mindig is próbáltam az arany középutat megtalálni az életben, és ez így van a munkában is. Mindenki specializálódik, de csak az lehet sikeres, aki kiterjedten, mindenhez ért a szakmáján belül, mert így válik nélkülözhetetlenné. Tehát önmagában egyik változat sem célravezető. Ha a magam példáját vesszük, jelenleg a specializálódás mellett kell letennem a voksomat, mert olyan irányba indultam el, amihez elég, ha néhány programot jól tud kezelni az ember. Az persze más kérdés, hogy ehhez is kell egy bizonyos szintű generalizáció, de nem túl nagy mértékű. Viszont ahhoz, hogy több megrendelést kapjak, értenem kell máshoz is, egy kicsit az animációhoz, egy kicsit a tördeléshez, vagy a nyomdakész állomány létrehozásához. Jelenleg azt próbálom kidolgozni, hogy kiválasszam azokat a területeket, amelyekbe mélyebb betekintést szeretnék. Ahhoz, hogy képezzem magam, már nem kell kurzus, vagy tanár. Ott a net. Ingyen.

 

Mit gondolsz, az online képforrások mennyire változtatták meg a tördelőszerkesztők, grafikusok és tipográfusok életét az elmúlt időszakban?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni, mert attól függ, hogy mihez használják fel a képeket.
Maga a lehetőség, hogy már nem kell mindent lefotózni, vagy megrajzolni, mert olcsóbban hozzá lehet jutni, mintha egy grafikust bérelne fel az ember, már önmagában egy nagy találmány és rengeteg embernek ad munkát. Nyilván minden cégnek a költséghatékonyság az egyik legfontosabb szempont, és ha nem specifikált képről van szó, akkor a legjobb döntés, ha online vásárolja a képeit.
Ha a szakmabeliek oldaláról nézzük, akkor szintén azt látom, hogy mindenképp előnyt jelent a lehetőség, mert egy-egy kiadványnál a képek elkészítése a legidőigényesebb, márpedig tartalomból manapság van bőven. Így pedig nem tudok elképzelni válsághelyzetet – kivéve persze a fent említett specifikált képek esetén -, amit egy gyors vásárlás ne oldana meg.

A tördelők és tipográfusok szintén csak nyerhetnek a dologgal, mert az online elérhető betűkészletekből (a rajzolt, realisztikusokból is) olyan rengeteg tölthető le viszonylag kevés pénzért, amivel egy kis cég is, tökéletes minőséget adhat ki a kezei közül anélkül, hogy egy grafikai céget megfizetett volna. Természetesen kell valaki, legalább egy ember, aki koordinálja, és vizuálisan is ellenőrzi, de már nem kell egy egész team-et megbízni. Onnantól pedig, hogy elég csak egyszer megvenni egy rajzot, vagy tipográfiát, szerintem már nem kérdés, hogy sok szakmabeli munkáját könnyíti meg ez a lehetőség.

 Mennyire tartod jó lehetőségnek, hogy a grafikusok online értékesíthetik a műveiket. pl. az 123RF.com oldalon? Ajánlanád-e más szakmabelinek is?

Ha valaki Magyarországon szeretne grafikusi állást szerezni, annak minimum 4 éves tapasztalattal kell rendelkeznie, mindenhez értenie kell, csapatjátékosnak kell lenni, és egyébként ne akarjon sok pénzt. Ha beírjuk egy álláskeresőbe a „grafikus” szót és összevetjük azokkal, akik ténylegesen ilyen állást keresnek, észrevehetjük, hogy érthető módon sokan bele se vágnak, mert esélytelen és inkább a szakmájukon kívül, egy elfogadhatónak mondott jövedelemért választanak munkát, amit minden bizonnyal nem is szeretnek. Természetesen ehhez is kellenek kapcsolatok, és nem lehetetlen elhelyezkedni szakmán belül, de alapvetően az látszik, hogy munkaerő van bőven, csak a lehetőségeket sokan nem veszik észre.

Itt jön a képbe a stock, ami otthonról végezhető munkát, magyar viszonyokhoz képest jó fizetést, és ezzel egy kényelmesebb életet ígér. Ehhez szorosan kapcsolódik a tény, hogy a frissen a kommunizmusból szabadult, és nevelkedett szülők fejében nem nagyon létezik az a fogalom, hogy valaki otthonról dolgozik, mert ez régen nem is volt lehetséges. A mai fiatalok számottevő hányadának ilyen gondolkodású szüleik vannak, és olyan szellemben nevelték a gyerekeiket, hogy azok a sokat emlegetett „biztos megélhetést” részesítsék előnyben, vagyis mindegy mit, csak keressenek állást, és onnan menjenek nyugdíjba. Manapság ez már nem, hogy nem áll meg, hanem szinte lehetetlen.

Így egy ésszerű alternatíva az a fajta munkavégzés, amit én is képviselek, és mint minden másnak is, szintén vannak hátulütői, de ezeket a hátrányokat különbözőképpen, de lehet kezelni.
Aki ezzel szeretne foglalkozni, természetesen nem számíthat azonnali fizetésre, vagy rögtön nagy sikerekre. Mint minden másban, itt is a kitartás a lényeg, és a folytonos munka. Ráadásul emiatt van egy felfutási ideje is. Nagy motiváció lehet azonban, ha már az első 10 képből vásárolnak. A kezdeteknél ez számomra is nagy húzóerő volt, és akkor azt mondtam, hogy ha ez így megy tíz képnél, akkor milyen lehet száznál, vagy ezernél. Azóta több mint hatezer képem van online, amit a világ minden sarkából vesznek.

Fotó: 123RF/Hajnal Péter

Ha egy kezdő érdeklődne, mit mondanál, vannak-e és mik a buktatói a stock oldalakon való értékesítésnek?

A legnagyobb buktató az, ha valaki nem tart ki elég sokáig, pedig tudja, hogy jó az, amit csinál. A másik pedig pont ennek az ellenkezője. Van, aki nem tudja, hogy nem jók a munkái és nem érti, miért utasítja el őket az oldal, vagy miért nem töltik le őket, tehát egy jó nagy adag önkritika is kell. Sokan úgy állnak hozzá, hogy „de jó, akkor csak feltöltöm és dől a lé”. Pedig figyelni kell a trendeket, kutatómunkát kell folytatni, miket vesznek az ügyfelek, miket nem. Jó, ha kapcsolatban áll az ember hasonszőrűekkel, akik szintén ezen a speciális területen helyezkednek. Nem utolsó sorban pedig folyamatosan tanulni kell és fejlődni, mert naponta egyre többen regisztrálnak, mint feltöltők. Mindenki szeretne egy szeletet a tortából, így egyre több munka és egyre nagyobb kitartásra van szükség.

Egy másik buktató lehet, ha valaki nem tud egyedül dolgozni, és minden, a munkához tartozó egyéb dolgot elintézni. Nincsenek igazi munkatársak, és egymástól ellesett tippek trükkök az irodában. Egy kicsit magányosabb ez a fajta hivatás, de aki ezt szereti, mint például én, és nem szeretne főnököt magának, annak ez a megfelelő életmód. Az egyedüllétet orvosolandó, el lehet menni közösségi irodákba, ma már szép számmal találunk ilyeneket nem is drágán, de ezek általában zajosak, és még nagyobb koncentrációt igényel a munka. De persze egyéne válogatja, kinek mi a megfelelő munkakörnyezet.
Ezeken kívül pedig – mint az életben – mindenki saját magának gyártja a buktatóit, és gátlásait, amiket szintén ugyanúgy le kell gyűrni, mint a többit.

Volt-e részed olyan meglepő, vagy vicces szituációban, amit a munkádnak köszönhetsz? (pl furcsa megbízás vagy ügyfél..)

Barátnőm révén volt lehetőségem Kínában, Guangzhou (Kanton) városában dolgozni közel fél évet és kint is szabadúszóként próbáltam érvényesülni. Annak ellenére, hogy a közvélekedés szerint Kína olcsó, be kellett látnom, hogy a gazdasági fellendülésüknek köszönhetően ez már rég megváltozott, így bele kellett húznom és szerezni néhány ügyfelet, hogy pótoljam a hiányt. Rengetegféle emberrel találkoztam, és ezek közül sokan nem is tudják (főleg a kínaiak), hogy mi, vagy ki az a graphic designer. Persze ez főleg bemutatkozásoknál volt megmosolyogtató és valószínűleg közrejátszott a nyelvi különbségekből adódó nehézségek leküzdése is. Egyébként igazán furcsa megbízás – ha leszámítjuk, hogy egy teljesen más világ az ottani - nem volt, viszont bosszantó annál több. Guangzhou alapvetően egy kereskedőváros, mindenki üzletelni megy oda, és mindenki nagyon szeret alkudozni, így az árak megbeszélésénél felbukkanó folytonos fennakadások voltak jellemzők, amik nemcsak, hogy késleltették a kivitelezést, hanem borzasztó fárasztóak is voltak. Jellemző volt a bepróbálkozás a már lebeszélt ár későbbi lenyomására. Európai szemmel van egy határ az alkudozásban, mert egy idő után átcsap a partner megsértésébe, ami persze egy üzletkötésnél a leginkább kerülendő dolog. Kínában ez sosem probléma. Sajnos ennek a megszokására a kinn töltött idő sem volt elég.

Illusztráció: Bálint Sebestyén

Melyek azok az álmok, amik beteljesítésre várnak? Van-e az a téma/feladat, ami igazán kihívást jelentene, de szívesen bevállalnál?

Álmom rengeteg van, de ami kifejezetten grafikai jellegű az a motion design. Szintén 2D, és After Effects tanulás szükségeltetik hozzá, de szerencsére van benne alapvető jártasságom. Gyönyörű dolgokat látni a különböző grafikai oldalakon, és ha a technikai tudásom kibővülne, semmi sem állíthatna meg egy szépen meganimált logó megtervezésében. Már csak az akarat és az idő jobb beosztása hiányzik hozzá. Ugyan ez a helyzet a 3D világával, de az számomra egy még nagyobb falat.

 Van-e hobbid?

Újabban futok, pontosabban hosszú megszakításokkal, most a tavasz beköszöntével újra nagyobb terveim vannak vele (ez egyébként Kínába is elkísért – a lakóhelyünk közelében lévő gyönyörű parkban töltődtem fel a mindennapi munkára). Itthon pedig a budai környezet és levegő egyenesen hívogat esténként, hogy mozogjak. Többek között ez tölt fel, és ez ad lendületet a munkához. Mint minden, ez is az elején nagyon nehéz volt, de néhány hónap után szinte repül az ember és a kilométerek. A legnagyobb szabadságot pedig az adja benne, hogy ha úgy tartja kedvem, akkor a következő sarkon túl inkább a másik kisutcába fordulok, és felfedezek új helyeket.
Ami pedig tizennégy éves korom óta a legnagyobb szenvedélyem, az a gitárom. Ezt is nagyrészt autodidakta módon tanultam meg, volt is néhány együttesem, de alapvetően, ha zenét írok, itt is szeretek magam csinálni mindent, a dalszövegtől a felvételig. Nagy álmom egy nagylemez készítése, de a munka mellett erre kevesebb idő jut, mint régebben.

Van-e olyan személyes mottód, ami jól jellemez és szívesen osztasz meg másokkal?

„Mit mondhatnék még el magamról, amit nem mondtak el azok, akik nem hazudnak.” - John Lennon

Kérlek mutasd be az 5 kedvenc alkotásod.

1. Ez a munkám csak hobbiból készült Photoshopban, és kizárólag olyan képeket tartalmaz, amit a Google képkeresője is megtalál. Egyszerű gyakorlat volt mindenféle hátsó szándék nélkül. Kíváncsi voltam, hogy meg tudom-e csinálni.

2. Az egyik legelső realisztikus ábrázolásom egy tipikusnak mondható stock grafikán. Eleinte elég nagy népszerűségnek örvendett, de minden csoda három napig tart és ez is lecsengett. Ezért kell folyton újakat, és egyre jobbat alkotni.

3. Nemrégiben láttam egy hasonló képet, és arra gondoltam, ha neki megy, nekem is fog. Körülbelül másfél - két napba telt, mire rájöttem mindenre, hogy hogyan csinálja, de sikerült. Bár még mindig látok benne hibákat, összhatásra talán elfogadható. Nem egy tipikus stock kép, de úgy gondoltam, miért ne töltsem fel, ha már ennyit dolgoztam vele.

4. Tulajdonképpen ez most az én „hivatalos” logóm, mert könnyen megjegyezhető, high-detailed és mutatja, hogy mivel foglalkozom, viszont ezt is áruba bocsátottam, mint a többi képemet. Ki tudja? Még az is lehet, hogy egyszer összefutok egy céggel, aminek szintén ez a logója. Akkor majd lecserélem. A kép több golyóból áll, amik csak másolatai egymásnak. A dolog az összekötéseknél dől el. Ha az elég jó, az agyunk elhiszi, hogy ez egyetlen tárgy. Könnyűnek tűnik, mégis több órát dolgoztam vele.

5. Nagyon szeretem a tipográfiát, és szeretek átültetni betűket térbe, vagy átalakítani úgy, ahogy eddig nem nagyon lehetett látni. Inspirációs forrásaim pedig a netes designoldalak mellett akár az utcafronton megbújó neonreklámok is lehetnek. Ha akarnám, el lehetne készíteni még jobb minőségben, fotórealisztikusan Photoshopban, de maradnom kell a vektoros állománynál, hogy feltölthessem, és ráadásul van egy bizonyos mérethatár is, amit tartani kell. Ezek a dolgok miatt például a fa erezete is vektoros.
Ezen kívül is rengeteg betűcsaládot rajzoltam már meg, maradva a realisztikus ábrázolásnál. Ezeket letöltve saját szavakat alkothatnak az ügyfeleim, és saját ízlésüknek megfelelően illeszthetik be, akár honlapról, akár óriásplakátról van szó.
Terveim között van egy igazán igényes és elegáns betűtípus megtervezése is, ami akár gépelhető is lenne, ez azonban szintén egy nagy lélegzetvételű munka lesz.

 Köszönjük az interjút!

Seby portfóliója az 123RF-en itt található.

Honlapjának címe: http://www.balintsebestyen.com

Itt pedig egy speeddrawing videó az egyik munkájáról:
https://www.youtube.com/watch?v=sl27OoZ9XQY&feature=youtu.be

HOZZÁSZÓLÁSOK
Kapcsolódó cikkek
123RF tartalmak a WallMe.hu-n

A falra álmodott minőség részesei lettünk.

Tovább
"Mint minden másban, itt is a kitartás a lényeg" - interjú Bálint Sebestyén grafikussal

 

Egy grafikust szólaltatunk meg, aki ifjú kora ellenére sok tapasztalatot gyűjtött a "stockozásban".

Tovább
123RF 100 darabos képcsomag 99 dollárért

Az 123RF-nél most 100 nagy felbontású képet adunk mindössze 99 dollárért*

Tovább
„Egy párizsi kirándulás mindent megváltoztatott”- Interjú Biczó Zsolttal

 

A pécsi fotográfus, Biczó Zsolt válaszolt kérdéseinkre és mutatta be kedvenc képeit.

Tovább
Karácsonyi mézeskalács sütés az 123RF Hungary csapatával

Így készült az 123RF-es mézeskalács

Tovább
Decemberi kedvezményes vásárlásával az SOS Gyermekfalvakat támogatja

 

10% kedvezmény Önnek és további 5% az SOS Gyermekfalvak javára

Tovább
További cikkek
Te mennyit spóroltál ma a képköltségeiden?
Tovább
123RF tartalmak a WallMe.hu-n
Tovább
123RF 100 darabos képcsomag 99 dollárért
Tovább
„Egy párizsi kirándulás mindent megváltoztatott”- Interjú Biczó Zsolttal
Tovább
Karácsonyi mézeskalács sütés az 123RF Hungary csapatával
Tovább
Decemberi kedvezményes vásárlásával az SOS Gyermekfalvakat támogatja
Tovább
Copyright 2014 - felkepeljuk.hu | Impresszum